Slim Shady kalandjai A hip hop alapvetően az amerikai feketék műfaja. Hiába a Beastie Boys (és Ganxsta Zolee J) kemény és megfeszített stílusa, a fehéreknek máig sokkal nehezebb betörniük a rap-biznisz elitjébe. 1999-ben egy akkor huszonhét éves fehér srácnak viszont sikerült bejutnia az élvonalba, 2000-ben pedig tovább erősítette pozícióját. De kezdjük elölről. Marshall Bruce Mathers III 1972-ben született Kansas City-ben. Apját soha nem látta (még képen se!), egyedül élő édesanyja nevelte fel. Mivel a mamának nem igen volt munkája, elég sokat voltak kénytelenek költözködni. 12 éves koráig Eminem Kansas és Detroit között ingázott, a legtöbb idő, amíg egy helyen lakott, hat hónap volt. Ez a zaklatott életmód nem igazán tett jót az iskolai karrierjének sem, hiszen minduntalan új osztályba került. Ebben a helyzetben a legfőbb támasza a hip hop volt. Kilenc (!) évesen kattant rá teljesen, amikor meghallotta Ice-T: Reckless című lemezét. Azóta ez a műfaj az élete, nem is igen hallgat mást. Manapság kedvenc előadói között Tupacot, a Beastie Boys-t és Redmant találjuk. Az iskolában is hódolt a hip hop iránti szenvedélyének, a menzán nagy csatákat (battle) vívott, mármint szóban. 14 évesen írta meg első számát, és 17 volt, amikor komolyan elkezdett foglalkozni a dologgal. Kimaradt az iskolából, minimálbérért dolgozott, és mélyen belemerült a detroiti rap-életbe. 1997-ben adta ki az első albumát, Infinite címmel. Erről mi egyáltalán nem hallottunk, és nem véletlenül. Elég kedvezőtlenül fogadták, sokak szerint túlságosan hasonlított a stílusa Nas és Jay-Z rímeléséhez. Eminem maga sem lelkesedik már az anyagért. Mint mondja, csak egy fázis volt a fejlődésének folyamatában, abban, hogy megtalálja a saját stílusát. Lehet, hogy most így látja, de azért akkoriban érthetően megviselte a kritika. Azért néhányan így is felfigyeltek rá, és mindenfelé meghívták: rádiós műsorokba, rap-vetélkedőkre, stb. Ezeken elég jó díjakat összeszedett, a Rap Olympics nevű rendezvényen freestyle kategóriában második lett. (Freestyle-nak azt hívják, amikor az ember zenei kíséret nélkül rögtönöz valami ritmikus szöveget.) 1998 ismét fontos állomás a karrierjében. Ebben az évben vette fel a Slim Shady EP-t, ami igazi underground sztárrá tette. Itt már megtalálta saját stílusát, és megalkotta a később legendássá lett figurát, Slim Shadyt. Azonkívül a detroiti rapszcénából mindenkit elküldött melegebb éghajlatra, aki valaha valami rosszat is mondott róla. Egyes sztorik szerint Dr. Dre ezt a lemezét hallgatta meg, és rögtön utána megkereste őt. A legtöbb életrajz a másik verziót ismétli: eszerint Dre egy rádióműsorban hallotta őt freestyle-ozni, és azon nyomban felhívta munkatársait: keressék meg neki ezt a fiút. De miért olyan fontos ez a Dr. Dre? Mert ő a legjobb és legnevesebb rap-producer jelenleg. Az NWA (Niggers With Attitude) tagjaként Ice Cube és Eazy-E mellett részt vett a kemény, fekete hip hop alapjainak lerakásában, és azóta is a csúcson van. Akit ő a szárnyai alá vesz, az már nem nagyon ronthatja el. Eminem is bekerült Dre kiadója, az Aftermath művészei közé. Akármikor hallotta is a hip hop-mágus a Slim Shady EP-t, biztosan tetszett neki, mert megcsinálta nagylemez-változatát (címe ugyanaz, csak a vége LP). Ezen több számot a kislemezről vett át, ám hozzá is rakott, többek között a Guilty Conscience-t és a My Name Is...-t. Ez utóbbiból, megtámogatva az emlékezetes videóklippel, hatalmas sláger lett. Hirtelen mindenki megismerte Slim Shadyt, a figurát, aki csak Eminem képzeletében létezett. Amerikában háromszoros platinalemez lett az albumból, ami azért nem semmi. Az ilyen hirtelen jött sikernél fontos, hogy az ember meg tudja lovagolni, és ne legyen egyslágeres sztárocska - ez Eminemnek sikerült, hiszen legalább négy kislemeze tarolt. A 2000-es évben sikerült megismételnie a bravúrt. A The Marshall Mathers LP című harmadik lemeze még mindig a slágerlisták élvonalában van, sőt, most már a Mahasz-listán is elkezdett felfelé kúszni. Ezen a lemezen a korábbi kritikákra is reagál - a most futó Stan című számban egy olyan rajongóját képzeli el, aki komolyan vette a szövegeit. Ugyanígy a kitalált Slim Shady-figura és a valóság közti furcsa kapcsolatot vizsgálja a The Real Slim Shady is. Ugyanakkor persze megkapják a magukét azok is, akik a jó zaftos beszólásokat kedvelik. Emberünk zenei életrajzának eddigi legutolsó fejezete az, hogy az idén több Grammy-díjra is jelölték, úgyhogy egyet-kettőt biztosan fog kapni. Ez pedig a zenei világ teljes elismerését jelenti (kb. a zenei Oscar). Biztosan többen hiányoltátok a botrányokat az eddigi leírásból. Az az igazság, hogy ha valaki mindet össze akarná szedni, akkor ahhoz egy új honlapot kellene indítania. Eminem ugyanis beszólt szinte mindenkinek, aki csak létezik. Anyjának, rapper-társainak (Insane Clown Posse, Everlast és mások), és fiatal énekesnőknek (Britney, Christina Aguilera). Ezen kívül állt már bíróság előtt, és gyújtották már fel D12 nevű együttesének turnébuszát. Az MTV, ami nagy szerepet játszott az ő sztárrá avatásában, már bánja ezt... A kérdés csak az, hogy mit kell ebből komolyan venni. Mennyi ebből a provokáció, a média figyelmének folytonos ébren tartása - és mi az, ami valódi fenyegetés? Az a gyanúm, hogy a nagyobb része inkább csak cirkusz, ami a The Marshall Mathers LP több számából is kiderül. Ugyanakkor biztos, hogy egy ilyen gyerekkor után, elég sok düh felhalmozódik az emberben... Mindenesetre hasznosabb, ha a botrányok helyett inkább a zenére összpontosítjuk a figyelmünket. Eminem stílusát elsősorban szédületes rappelési technikája határozza meg. Senki nem tudja ilyen gyorsan nyomni. Ráadásul sajátos módon függetleníti magát a ritmustól - nem mintha nem találná el, egyszerűen nem tartja be pontosan. Másnál ez hiba, nála erény. Szövegírónak szintén kiváló, kemény, agresszív, sőt, néha primitív - ugyanakkor jól adagolja az öniróniát is. A kíséret pedig szintén telitalálat. Lecsupaszított hip hop-klisék, alig néhány hangszer, azok viszont ütősek. Például kinek jutott volna eszébe rap-számban olyan csemballó(szerűsége)t használni, mint amilyen a The Real Slim Shadyben volt? Szóval pofátlan, szövegében és zenéjében is - de jó. Nem valószínű, hogy idén nyugtunk lesz tőle, de ez nem is baj. Sőt. Honlapja: http://www.eminem.com szebb, mint informatív. Angol nyelvű rajongói oldalak százszámra vannak, keressétek a hivatalos lapon.